Az Őrség, Vas megye dél-nyugati részén fekvő ősi határőrvidék, amely az osztrák, szlovén, magyar hármas határ közelében található. A honfoglalás óta itt élő nép a történelem során határőri megbízást látott el saját költségén és saját fegyverekkel, ezért a király kiváltságait élvezte. A hagyomány szerint, elsőként 108 család kapott itt őrállást. A régi oklevelekben szereplő családnevek még ma is megvannak. Az Őrség az ország egyetlen nagyobb tájegysége, melynek lakossága honfoglalás óta egyhelyben él. Az őrségiek nem voltak jobbágyok, saját önkormányzatuk volt. Szabadságuk egészen a XVII. század közepéig tartott, ekkor a Batthyány család erőszakkal jobbágysorba kényszerítette őket.
A Templomszeren található a Szent Péter tiszteletére felszentelt, 13. századi római katolikus plébániatemplom. Egyhajós, szentélye félköríves záródású, a szentély északi oldalán sekrestye áll. A nyugati homlokzatból kilépő gúlasisakos tornya cseréppel fedett. Különösen figyelemre méltó a templom bélletes kapuzata. A középkorban erődítményül is szolgált, sánccal és mély árokkal vették körül, melynek nyomai ma is jól látszanak. A templomot valaha díszítő román kori freskók nagy része elpusztult, csupán a déli külső falon található néhány töredék. A hajóban és a szentélyben látható bibliai idézetek a XVII. században készültek. Egész évben szabadon látogatható.
A 19. századi, borona falú, népi műemlék lakóház állandó kiállításán a hagyományos paraszti élet bútorait, használati tárgyait, valamint a gerencsérek munkaeszközeit és a boglyakemencét is megcsodálhatjuk. A három helyiségből álló lakóépület szobája és füstös konyhája a szegényparasztok mindennapjaiba enged bepillantást, míg az épület kamrájában rendezték be a fazekasműhelyt. A házat 1974-ben állították helyre, majd 1996-ban újították fel. Fazekasház Magyarszombatfa, Fő út 52/A. Telefon: 94/544-003. Nyitva május 1-től szeptember 30-ig. Hétfő kivételével naponta 10.00-17.00 óráig Belépődíj: felnőttek: 190,-Ft (ÁFA-val) Diák, nyugdíjas: 125,-Ft (ÁFA-val)
Velemér jelentős műemléke a falu határában, a Papréten emelkedő, egyhajós, kőből és téglából épült katolikus templom, mely nagyobb átalakítások nélkül, középkori állapotában vészelte át az évszázadokat. A Szentháromság tiszteletére szentelt templom építésének pontos évszáma nem ismert, a stílus alapján az 1200-as évek végére teszik. Freskóit Aquila János festette az 1378-ban, teljesen beborítva a falat a Bibliából és a Szentek legendáiból vett ábrázolásokkal. Amikor a reformáció idején a falu reformátussá lett, a hívek nélkül maradt épület állapota leromlott, kis híján el is pusztult. Az 1800-as évek második felében egy tűzvész oltóvize megrongálta a freskókat. A templomot és a freskókat több alkalommal restaurálták. Jelen állapotában a legtöbb falkép jól látszik, néhány alig kivehető, de vannak teljesen elpusztult részek is.
A település különösen értékes műemléke az 1754-ben állított szoknyás harangláb, mely az Őrségben a legrégebbi ilyen építmény. A harangláb szerkezete tölgyfából készült, a harangot fazsindely védi, a harangozót és magát az épületet pedig rozsszalmából készült zsúp. A felhasznált fa természetes színével, bárdolt vagy simított felületével, tökéletes szerkezetével, jó arányával a szerkezet és forma egységéről tanúskodik. Az építmény fa szerkezetei nélkülöznek minden díszítést. Műemléki helyreállítására 1965-ben került sor.
Az 1800-as évek végén készült a ház, amely a felújított műemlék tájház helyén állt. Az épületet azért építették a nagyrákosiak, hogy a falu kovácsának Károlyi Jánosnak és családjának legyen fedél a feje felett. A Zala folyó partjára tervezték a házat, mégpedig azért, mert a kovácsolt anyag lehűtéséhez elengedhetetlen a víz. Később a falu kovácsmestere Hiba Antal saját lakást és műhelyt épített a faluban.
Az egykori várfalhoz a téglákat a templomdomb alatt álló téglaégetőben égették ki. Az eredeti formájában helyreállított 17. századi téglaégető környezetét a városi önkormányzat 2007-ben rendbe hozatta, ma műemlékként látogatható.